2009. 05. 06.
Gyerekkorában mindenkit megcsap a gyűjtőszenvedély, ami későbbi életében cipővásárlásban, könyvtárszoba kialakításában, menő autó tulajdonlásában, netán gyűjteményes kertben csúcsosodik ki.
A bélyeggyűjteményes vicceket mindenki ismeri, bátrabbak alkalmazzák, napjainkban is. A szocreál randa, egysíkú gyufacímkéit felváltották a hasonlóan unalmas reklámcímkék. Azonban akadt a régi és e világban is néhány igazi kuriózum, remek darab, mely érdemes a gyűjtésre.
A gyűjteményekkel én úgy vagyok, hogy megszállottan hajtom fel a szebbnél szebb darabokat, míg egyszer úgy érzem, hogy ideje váltani. Így történhetett meg az, hogy a bélyeggyűjtemény 5 kötetre hízott. A könyvespolc roskadozik a könyvektől, az egyik szoba sarka a doboztoronyban tartalmazza mindazt, ami már nem fért fel a minden szobában megtalálható polcokon. A kert területe egyre szűkül. Bár ezt mondhatnám múlt időben is, mert épp a hétvégén szabta 5 centis fazonra a saját nevelésű juharfáimat a telekhatáron a fűnyíró, nem kis bosszúságomra…
Egy időben történt ez azzal, hogy felfedeztem a szalvétagyűjteményt a szekrényben. Valami méltó helyen gondolkodtam, ahol tovább tárolhatnám őket, amikor a lányom hangosan kacagva követelte, hogy vegyem le a könyvszekrény tetejéről azt az érdekesen csillogó dobozt.
Az a bádogdoboz rejtette el Nagymamámmal közös gyűjteményem darabjait, a gombokat.
A gombok mindegyikének története van. Szenvedélyesen gyűjtöttük őket, leselejtezett ruhákról, rongyszőnyeggé manifesztálódott darabokról.
Egyik kupac, aranyfényű gombot egyik nagynéni küldte Németországból, az előző évben küldött (és azóta sem használt, de gyönyörűség megfogni is, kidobni kár) drindli ruha után.
A másik kupac, gyöngyházfényű gomb egy ballagásra készült blúz pótgombjainak csapatát gyarapítja. Egy gombgyűjtő nem mehet el szótlanul a gombok mellett, ha mind veszik, legyen mind pótolható.
A szalvétákat lánykám már egyévesen gyűjtötte, és a legszebbeket választotta ki mindig, amikor újabb darabokért mentünk együtt, egy-egy családi rendezvény előtt.
Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy gyufacímkét gyűjteni nem jó. Nem szeretem feldarabolni a dolgokat, és gyűjteményként el sem tudta az anyám képzelni, hogy hol férne el az a kb. 100 darab, amit nekem akart adni egy iskolatársam – cserébe az általam gyűjtött négylevelű lóherékért. Én mondtam, hogy a szekrény tetején, ahol Apu, akkor még kuriózum, külföldről behozott üdítős és sörös dobozai vannak, vagy végső esetben, a vitrinben.
Itt rövidre zártuk a beszélgetést, mert a vitrin polcán már egy gombot sem lehetett volna becsületesen elhelyezni. Ott voltak ugyanis a parfümös üvegcsék…
Apropó, minap kezembe akadt a teljesen szűz, gyári új, borosüvegcímke gyűjteményem. Akar valaki cserélni?
Vajon hol tudnék még elhelyezni egy 550 darabból álló gyufacímke gyűjteményt?
Forrás: http://tegyukfel.hu/item3362_regi_gyufacimke-gyujtemeny_olimpia_allatok.html
